Rólunk

Mindenek előtt nagyon röviden szeretnék pár szót szólni magamról. Farkas László vagyok, Tiszaburán lakom családommal, három gyermekem van és boldog házasságban élek a feleségemmel.

Az elmúlt negyed évszázadban a leginkább a cigány közéletben tettem a dolgoztam, tapasztalataimat kisebbségi önkormányzati elnökként és polgármesterként is volt szerencsém három cikluson keresztül aktívan bővíteni. Munkásságom 1991-ben, a Fiatal Romák Országos Szövetsége elindulásával kezdődött, amit édesapámék alapítottak. A szervezet országos nevet kapott eleinktől, ami a rengeteg pozitív szakmai gyakorlat felhalmozásával napjainkra érdemessé érett a szélesebb körű bemutatkozásra.

Eredményeinket és szakmai alapokon álló tevékenységünket szeretnénk országosan megismertetni az emberekkel, illetve szeretnénk a következő évi önkormányzati választásokon a roma közéletben valós alternatívát mutatva megmérettetni magunkat. Hitelesen szeretnénk a cigányságot képviselni! Ez a fő üzenetünk a cigányságnak és nem csak azért, mert ezt mi el tudjuk mondani, hanem azért, mert ezt mi már megcsináltuk az elmúlt 20-25 évben helyi szinten politizálva. Országos bemutatkozó fórumaink állomásain, egy rövid prezentáció formájában ismertetjük eredményeinket és jövőképünket. Az elmúlt évtizedekben elvégzett munka, csak párat említve: különböző kulturális rendezvények megszervezése, lebonyolítása, több száz ember foglalkoztatása és képzése, illetve főiskolára és egyetemre való bejuttatásáról szólt, amit most szeretnénk partnerek toborzásával országosan is kiszélesíteni.

Kiemelten fontosnak tartjuk a képzettséget, különösen, ha az Országos Roma Önkormányzatról beszélünk, hiszen köztudott, hogy a jelenlegi vezetés alulképzett és nagyon kevés a diplomások száma. Véleményem szerint elég egy kis hozzá nem értés és hatalmas károkat lehet okozni, ellenben ha az embernek megvan a kellő iskolai végzettsége, esetleg főiskolája akkor kellő alapot képez a szakmai alapokon történő döntéshozatalra és munkára. Természetesen nem állítom, hogy egy főiskolai végzettség mindent kivált, de azért nagyon jó, ha van. A közösség vezetőinek át kell látnia a pályázati lehetőségeket, értenie kell azt a nyelvezetet, amit a közigazgatás használ. Ebből egyenesen ered, hogy gyakorlatilag műveletlenül nem lehet elvárni senkitől, hogy ezen a nyelven értsen. Ez olyan mintha Kínaiul beszélnének az emberhez. Legfontosabb üzenetünk mindenkihez: ha valaki gondolkodik abban, hogy tenni akar a cigányokért és nem csak a nagy szavak mentén, hanem kíváncsi arra, hogy gyakorlati formában mit lehet tenni ezért a közösségért, az keressen fel bennünket.

Kezdjünk el dolgozni tényleg azon, hogy a cigányság felzárkóztatása ne csak papíron legyen meg, hanem a gyakorlatban is.